E. Lockhart: A hazudósok (We were liars)

Az eredeti borító

Hazai borító

Első benyomás

Amikor én ezt a könyvet megvettem, több könyvvel együtt még sokat váratott magára. Végül is körülbelül egy hónappal később kezdtem olvasni, és akkor már nem tudtam megmondani, mi is volt az a konkrét dolog, ami miatt erre esett a döntésem. Az mindenesetre igaz, hogy a borítója kifejezetten szép, és mindenféle kritikában, vagy ajánlóban azt hangoztatták, hogy mennyire, de mennyire durva a vége, amit én köztudottan imádok egy könyvben.

Aztán, mikor belelapozgattam a könyvbe, már eleve a szerkezete nagyon furcsa volt, hiszen egy-egy számmal tagolt rész alig volt 1-2 oldal, ami ugye azért nem túl gyakori.

Olvasva az elején eszméletlenül bonyolult volt, óriási segítséget nyújtott az elején lévő családfa, és szigettérkép (tulajdonképpen annyiszor nyitogattam, hogy mikor már fejből ment, vége is lett a könyvnek).

Történet (spoilermentes)

forrás: weheartit.com

A csodálatos Sinclair családdal ismerkedhetünk meg, melynek minden (na jó, ez túlzás – legtöbb) tagja magas, szőke hajú, gyönyörű, titokzatos, és persze gazdag. A legidősebb unoka, Cadence szemszögéből olvashatjuk a történetet. Rajta kívül a legfőbb szereplők, a két unokatestvére Mirren, és Johnny, és Cady mostohanagybátyjának unokaöccse (éljen az áttekinthetőség), Gat. Mind a négyen egy őszön születtek, és ők, így négyen alkotják a hazudósokat a „nyolcas nyár” (a nyár, amikor nyolcévesek voltak) óta, ugyanis a család összes tagja, valahány nyáron, a saját szigetükön, Beechwood-on vakációzik.

Cady a legtöbb évről beszámol pár szóban, de az igazán nagy hangsúlyt elsőként a tizenötös nyár kapja. Ekkor már Cady, és Gat igazán egymásra találnak, tulajdonképpen szerelemesek egymásba, többször csókolóznak is. Ám amire Cadence emlékszik ebből, vagy e nyár többi élményéről az nagyon kevés, ugyanis a szünidő közepe-vége felé balesetet szenved. Ezután a legtöbb dologra, ami ezen a nyáron történik nem emlékszik, és pár naponta óriási fájdalmak, migrének kínozzák. Az iskolából sokat ki kell hagynia, és rengeteg vizsgálatra kell járnia.

A tizenhatos nyáron Cady nem megy el a szigetre, mivel a felnőttek így látják jónak, apjával (akitől a Sinclair vérű édesanyja már rég elvált) európai útra mennek.

Végül is a tizenhetes nyáron már úgy döntenek, legalább egy kis időre Cadence visszatérhet a szigetre, abban reménykedve, hogy így majd sikerül visszaemlékeznie szép lassan a történtekre. Eleinte csak kisebb, jelentéktelen események ötlenek fel benne, de később már fontosabbak is kirajzolódnak.

ÉS, hogy mégis mi a legeslegvége, a lényege?

Nem akarok hazudni, így inkább nem mondok erről egy szót sem.

Véleményem

forrás: weheartit.com

Ez az a tipikus könyv, aminek elolvasása után legszívesebben a falhoz vágnád a kötetet, majd mikor már lesett kicsit összetaposnád, és ha végeztél még egyszer belerúgnál. Na, ennek én legalább a felét meg is tettem. Gyengén fogalmazok azzal, hogy felidegesített. Könnyűszerrel váltotta ki belőlem a zokogást, és terelte el minden gondolatomat. Másnap (osztálykirándulás szerűm volt, szóval remek időzítés) körülbelül minden második dologról eszembe jutott, így pár perces szitkozódást kiváltva újra, és újra. Ez után még legalább egy hétig nem tudtam eldönteni, hogy ez a világ egyik legszörnyűbb regénye, vagy az egyik legjobb. Végül az utóbbi mellett döntöttem. Az íróra, E. Lockhartra pedig csak a következő jelzőt tudtam alkotni: a gyilkos zseni.

A könyv gyönyörű példaértékkel rendelkezik, senkinek sem kívánom Cady sorsát, viszont, ahhoz, hogy ezt megértsék az emberek, és elgondolkozhassanak rajta, mindenkinek el kell olvasnia.

Ami legjobban tetszett benne:

Az izgalom, és a kíváncsiság, ami az egész könyvet végigkísérte az igazságig.

Ami nem tetszett benne:

Az a sokk, és döbbenet keveréke, ami az igazság megtudása után ért. Nem mondom, tényleg zseniális, és borzalmasan felkavaró, de attól még rendesen pofonvágott.

15 kérdés kihívás:

Ezt, vagy a 30-as verziót valószínűleg elég sok kritikámnál meg fogom csinálni, ha már létezett ilyen, akkor az alapján, ha pedig nem, akkor saját magam állítom össze. Itt az utóbbi érvényesült, ám nyugodt szívvel viheti bárki, viszont azt megköszönöm, ha kommentbe csatoljátok miután kitöltöttétek, mert mindenki véleményére kíváncsi vagyok.

Itt már előfordulhatnak gyengébb spoilerek!

1. Ki a kedvenc hazudósod?

Valamiért Johnny állt hozzám a legközelebb, ami ugye azért érdekes, hiszen négyük közül ő kapta a legkisebb szerepet. Tulajdonképpen inkább kizárásos alapon nyert ő, annak ellenére, hogy kifejezetten aranyos, nem az a tipikus „egyből megimádtam” karakter, inkább az a döntésem oka hogy a másik három hazudóst nem igazán kedveltem különböző okokból.

2. Ki a kedvenc Sinclair családtagod (a hazudósokat nem tekintve)?

Johnny-n kívül, akit még én kifejezetten megkedvelt, azaz anyukája, Carrie. Nekem nagyon tetszett az a fordulat, ami kifejezetten elgondolkodtató és megható volt, mikor Carrie éjszaka sétál a sötétben, vagy mikor Johnny kabátjában sír. Ez a történet végén teljesen új értelmet kap.

Rajta kívül még Taft is szimpatikus volt nekem, az gyermeki könnyedség, és kedvesség, ami a drogos történetnél rajzolódott ki nagyon aranyos volt.

3. Hányas évük a kedvenced?

Az lenne a kézenfekvő, és magától éltetődő, ha a tizenötöst, vagy a tizenhetest választanám, hiszen ekkor történnek a fő események, ellenben egyikre se tudom mondani azt, hogy az volt a kedvencem, ahhoz ezek túl szomorúk. Talán így a nyolcast választanám, hiszen akkor ismerkedtek meg Gattel, akkor csatlakozott hozzájuk, ha az nincs, akkor nem alakult volna ki közöttük az a szerelem történet. (Mondjuk ennyi erővel a baleset se történt volna meg valószínűleg…)

4. Melyik a kedvenc házad, vagy helyed a szigeten?

Azt hiszem Új Clairmont, hiszen az újrakezdés, a felejtés, és a folytatás jelképeként lehet felfogni, ami egy ilyen tragédia után óriási dolog.

Egyébként Cuddledownt is imádtam, ahogy a történet szerint a tizenhetes nyáron a hazudósok ott bandáztak, egészen addig, míg fény nem derült a dolgokra…

5. Ki számodra a legellenszenvesebb szereplő?

Penny, Cadence anyukája. Eszméletlenül idegesített, hogy folyton azt mondta neki, hogy „viselkedj normálisan”, már hogy viselkedne normálisan, ha nyilván valóan pszichés vagy mentális, vagy ki tudja, milyen problémái vannak? Nem, hogy segítene neki, és elfogadná (mint mások), még tesz is rá pár lapáttal. Nekem ez nem tetszett.

6. Cady anyukája helyében hogyan segítettél volna emlékezni neki?

Ha nem is egyből, de azért kis idővel később elvihette volna meglátogatni Carriéket, vagy Besséket. Igazából Cady nem sok kárt szenvedett, amiatt, hogy nem emlékezett sokáig a dolgokra, így legalább lassacskán kellett megemésztenie, és nem egyszerre zúdult rá minden.

Ettől függetlenül a „viselkedj normálisan” és ehhez hasonló felszólításokat igazán kerülhette volna, mert ezzel biztosan nem segített rajta.

7. Szerinted jó lenne, ha készülne belőle film, vagy esetleg folytatás kötet? El tudnád képzelni?

Van egy olyan sejtésem, hogy előbb-utóbb film az lesz, ahogy az igazán népszerű könyvek többségéből. Ezzel szemben nem tartom jó ötletnek, mert egyáltalán nem lehet szerintem ugyan azt a hatás kiváltani, mint leírva, sőt szinte lehetetlen a megvalósítás. Kíváncsi leszek, hogy fogják megoldani, ha tényleg készítenek majd.

Folytatás könyvet már jobban el tudok képzelni, bár felesleges lenne, hiszen az izgalmakat már elsütötte, így csak egy erőltetett, unalmas utótörténet születhetne belőle.

8. Cady vajon miért hangsúlyozta azt, hogy „Mirren betegeskedik”, vagy, hogy azt hazudta, hogy barátja van? Mit akart ezzel mondani?

Na, ez az a kérdés, amin nagyon sokat törtem a fejem, de nem látok semmi értelmes összefüggést. Talán őt sajnálta volna a legjobban? De az butaság, mivel ott volt Gat is… Kíváncsi volnék másoknak mi a meglátása ezzel kapcsolatban.

9. Szerinted miért szólít mindenkit Mirennek a nagyapa? Mit gondoltál erről mielőtt kiderültek a dolgok?

Én arra gondoltam, hogy ez egy fajta utalás, hogy mégis csak Mirrenre hagyta volna a szigetet stb., vagy, hogy ő volt a kedvence. Én ezt az egyet tudom elképzelni, esetleg még azt, hogy ugye a legtöbb tag ugye lány, és ezért nem Johnnyt emlegette.

10. Mit gondolsz Gatről, és Cady szerelméről iránta?

Nekem Gat nem  igazán volt szimpatikus sem az elején, sem a későbbiekben. Számomra túl sznob volt, így természetesen nem gondolom azt, hogy Cady számára ő lett volna a tökéletes fiú. A vége után, pedig elképzelni nem tudom, hogy birkózik meg a hiányával a lány.

11. Mit gondoltál mi fog történni a legvégén?

Barátnőimmel együtt, akik utánam olvasták, mindegyikünk azt gondolta Gat tesz valamit Cadyvel, hogy miatta történik majd a baleset. Talán, mert nem tűnt szimpatikusnak, vagy talán, azért mert hangsúlyozta, hogy egyedül volt, de talán még sem.

12. Hazudtál másoknak a végéről, ahogy kell?

Nem, nem hazudtam, az nem az én formám. Ezzel szemben egy szót se mondtam róla senkinek, még olyanoknak se, akik tuti, hogy soha se fogják elolvasni. Jó kislány voltam, és megtartottam a titkot.

13. Szerinted van felelős a történtekért?

Hát, tulajdonképpen több féle módon lehet ezt a kérdés megközelíteni. Lehet hibája a nagyapának, aki világéletében arra nevelte lányait, és a család többi tagját, hogy versengjenek az örökségért. Lehet a hibája a három nagynénik, akik folyton marták egymást a nagyi holmijaiért, ezzel kb. megkockáztatva, hogy szétszakítják a családot. És egyúttal, csúnya kimondani, de Cady hibájaként is be lehet tudni, hiszen ő rosszul vitte véghez a megbeszélt tervet, és ezért nem tudtak ki menekülni. Ha másképp teszi, úgy ahogy kellett volna azt, akkor nem történt volna meg a tragédia.

14. Mikor értetted meg/ esett le teljesen, hogy mi történt?

Nekem konkrétan még akkor sem esett le a dolog, amikor az igazság elején feketén fehéren le volt írva. Azt a pár bekezdés többször is átolvastam, de folyton azt hittem ez csak valami átverés, hogy nem is úgy kell értelmezni, ahogy. Végül is az 5. rész közepén már felfogtam, de utána alig bírtam tovább olvasni. Szörnyű volt.

15. Mit gondolsz, hogyan folytatódott a Sinclair család, és Cady élete a könyv cselekménye után?

Én úgy gondolom, ha nem is egyből, de Cadynek valószínűleg sikerült túllépnie a történteken, és ezzel biztosan rásegítette a többi családtagot is a felejtésre.

Hát ez lett volna az első könyv kritikám, itt a Filteren. Nagyon remélem, hogy elnyerte a tetszéseket, és ha már ti is olvastátok kitöltitek a 15 kérdéses kihívást, ha pedig nem, akkor elolvassátok, és majd utána kitöltitek!:)

Fran D.